Boros Csaba: Nagyon ügyesek voltak a gyerekek
2012. november 24-én sok év után ismét Tatabányán koncertezett a Republic. A színpadon az együttessel együtt fellépett a Sárberki Általános Iskola kórusa is. Az együttes számára is nagy élmény volt, hogy gyerekekkel együtt léphettek színpadra. A Tatabánya Pont interjúja Boros Csabával, a Republic basszusgitárosával.
(Kattintson a fotóra a koncerten készült képekért! Érdemes!)
Tatabánya Pont: Köszönöm a tatabányaiak nevében ezt a fantasztikus koncertet, hiszen szinte mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Hogy érezted Magad?
Boros Csaba: Mi köszönjük ennek a nagyszerű közönségnek a közreműködést. Én is jól éreztem magam, ez azt hiszem, látszott is, fáradt vagyok, berekedtem.
Tatabánya Pont: Igen, azt láttuk az arcodon, amit a múltkori interjúban is mondtál, hogy Neked élmény gyerekekkel együtt állni és énekelni a színpadon.
Boros Csaba: Jaj, hát persze, hiszen mindegyikünknek vannak gyerekei, de ezt a kort már mindegyik kinőtte, már mind idősebbek. Talán az Attila gyermekei vannak e korban. És megható érzés ez, amikor azt látod, hogy gyerekek éneklik a Te dalaidat ott Veled együtt a színpadon, ekkora lelkesedéssel, ez fantasztikus volt.
Tatabánya Pont: Idegen gyermekek énekelték a Ti gyermekeiteket: a dalaitokat.
Boros Csaba: Érdekes párosítás, de igen, valóban ez még meghatóbbá tette az élményt.
Tatabánya Pont: Nagyon szépen összeforrott a produkció, jó volt hallani benneteket együtt.
Boros Csaba: Pedig kb. 10 percünk volt rá, de a módszertan és a kialakítás, hogy mindezt hogyan s miként, abban már van rutinunk.
(Kattintson a fotóra a koncerten készült képekért! Érdemes!)
Tatabánya Pont: Csak nem ilyen pici gyerekekkel, hiszen a győri egyetemistákkal nyilván más lehetett.
Boros Csaba: Hát persze, ők máshol is álltak, minden más volt. Van az a produkció, amikor megvan a lehetőséged, időd, hogy alkoss valami monumentálisat, nagyot, mint amilyet legközelebb a Veszprém Arénában rendezünk. Akkor megtervezed, hogy mi hogyan legyen, megbeszéled a technikusokkal. Ez nem a tervezésről szólt, hanem a spontaneitásról, és a pillanatnyi érzésről. Én azt hiszem, hogy mindkettőnek van varázsa. Ha ilyen ügyes gyerekekkel játszik az ember, mert ők tényleg nagyon ügyesek voltak, akik ilyen gyorsan kapcsoltak, és egyáltalán nem voltak szégyenlősek, abszolút exhibicionisták voltak hál'Istennek, akkor ezt nagyon gyorsan és ügyesen meg lehet valósítani, hiszen ők azonnal kapcsoltak, nagyon ügyesek voltak, ezt nem győzöm hangsúlyozni, és akkor működik ez a spontaneitás.
Tatabánya Pont: A produkció közben láttuk, hogy milyen féltően figyeltétek, segítettétek őket, bár lehet, hogy nem is nagyon volt szükségük segítségre. Képzelem, szülőként milyen jó lehetett látni, ahogy atyáskodtok felettük. De mennyire láttatok rá a színpad oldalánál mekkora bulit csaptak az ifjú énekesek az ő produkciójuk után?
Boros Csaba: Elmondom neked, hogy én a színpad széléről mindig mindent látok. Láttam, hogy ott ugráltak és énekeltek a hátunk mögött. Édesek voltak.
Tatabánya Pont: És milyen volt a fiadékat látni fellépni előttetek a színpadon? (ZOOM zenekar, a szerk.)
Boros Csaba: Mikor legelőször lépett fel előttünk, az még régen volt, ő is kisebb volt, másokkal is játszott együtt, akkor nagyon izgultam ott a színpad mellett. De aztán hamar színpadhoz szokott, mert a ZOOM-ból az egyik sráccal most is több színpadon játszanak együtt, drámatagozatra járnak ugyanis. De hozzáteszem, én nagyon haragszom azért, amikor híres, ismert szülők annyira nyomják gyermekeiket előre. Ezt én nem is szeretem, és nem is támogatom. Én azt mondtam, induljatok el, csináljatok valamit, kezdjetek el zenélni, és kérdezzétek meg a többieket, hogy felvállalják-e, hogy előttünk játsszatok. Ne nekem kelljen korteskednem, hogy idejöjjetek és próbálkozzatok. Aztán megkérdezték a többieket, elkezdtek előttünk játszani, és volt olyan, hogy Tóth Zoli azt mondta, hogy nem kéne őket velünk játszatni, mert lassan jobban játszanak, mint mi. Furcsa látni, hogy 17-5 évesen már mennyit fejlődött, és fura látni, hogy ezek a fiúk mikre képesek manapság. Engem letört volna, ha ennyi idősen ilyen tag- és hangszercseréket kellett volna megélnem. Ha az én időmben ilyen korú fiúk így játszottak volna, az kisebbfajta csoda lett volna. Büszke vagyok rájuk, az egész csapatra, úgy, ahogy van. De lassan le kell válniuk, ők fiatalabbak, más a közönségük. Ezt szorgalmazom én is, hogy találják meg a saját útjukat és közönségüket.
Tatabánya Pont: Szép Tőletek, hogy így támogatjátok őket.
Boros Csaba: Nem csak őket, ugye a múltkor is említettem, hogy van több előzenekar, akik járnak velünk, ki-ki a hozzá közelebb eső koncerten.
Tatabánya Pont: Isten tartsa meg ezt a jó szokásotokat, és várunk Titeket vissza Tatabányára!
Boros Csaba: Köszönjük szépen!
Holicsek Szilvia
Kapcsolódó interjú:
Tatabánya Pont
|
